Amikor a lehetetlen adottságokból születik a legerősebb kertélmény

Első ránézésre ez az esztergomi kert inkább tűnt problémásnak, mint lehetőségekkel telinek.

Erős szintkülönbségek, szűk terek, speciálisan megközelíthető garázs, szomszéd felől belátási problémák — tipikusan azok az adottságok, amelyekről sokan azt gondolják: ebből maximum egy praktikus, de kompromisszumos kertet lehet kihozni.

Pontosan ezért lett ez a projekt végül ennyire izgalmas!

A tervezés egyik legnagyobb kihívását az jelentette, hogy a garázs megközelítése csak egy másik utcáról volt lehetséges. Ez alapjaiban írta át a telek használhatóságát, hiszen a garázs tetejét integrálni kellett a látványba, gyakorlatilag a kert egyik meghatározó felületévé vált. Ahelyett azonban, hogy ezt problémaként kezeltük volna, lehetőséget csináltunk belőle.

Így született meg a tetőkert koncepciója.

A garázsfödémre épített zöldfelület nemcsak esztétikai szerepet kapott, hanem a kert egyik legfontosabb élményzónájává vált. Ehhez kapcsolódott a sziklakert kialakítása is, amely természetes átmenetet hozott létre a különböző szintek között, miközben karaktert és egyedi hangulatot adott az egész térnek.

A tulajdonosok azonban nemcsak látványos kertet szerettek volna. Fontos volt számukra, hogy a kert valóban élhető és használható legyen a mindennapokban is. Helyet kellett találni az üvegháznak, a fatárolónak, a magaságyásoknak, a gyógynövényeknek és több olyan funkciónak is, amelyek egy nagyobb kertben természetesen elférnek — itt viszont minden centiméter nagyon tudatos tervezést igényelt.

És mégis, a projekt valódi fókusza nem ezekben a funkciókban rejlett.

Hanem a látványban, a kültéri élményben!

A megbízók egyik legfontosabb kérése az volt, hogy a házból kitekintve a kert mindig erős organikus élményt adjon. Nem szerettek volna egy szűk, tagolt vagy túlburkolt teret látni. A cél az volt, hogy a kert vizuálisan sokkal nagyobbnak és élhetősbbnek hasson a valós méreténél, és minden nézőpontból növényzónák, textúrák, színek és természetes rétegek jelenjenek meg.

Ez különösen nehéz feladat volt, hiszen a kert egyik oldala szinte csupán egy autóbehajtó szélességű sávból állt.

Ebben a rendkívül keskeny térben kellett megakadályozni, hogy a kert parkolóhatásúvá váljon. A növénykiültetések ritmusa, a különböző magasságú zöldfelületek, a takarások és az anyaghasználat mind azt a célt szolgálták, hogy a tér ne szűknek, hanem rétegzettnek és természetesnek hasson.

Közben egy másik komoly problémát is meg kellett oldani: a szomszéd tetőterasz felől érkező teljes belátást.

A kihívás itt az volt, hogy a privát szféra védelme ne menjen a kert nyitottságának és esztétikájának rovására. Nem egy elzárt, sötét teret akartunk létrehozni, hanem egy olyan rendszert, amely rugalmasan alkalmazkodik a helyzetekhez.

Így került a kert központi elemévé a mobilizálható pergolarendszer.

A mozgatható fedés egyszerre biztosít árnyékolást, intimitást és nyithatóságot. Amikor szükséges, vizuális védelmet ad a szomszéd felől, ugyanakkor lehetővé teszi, hogy a pergola alatti növények megfelelő fényt kapjanak és valóban élő részei maradjanak a kertnek. Amikor pedig a tér megnyitható, a ponyvák elhúzásával egy teljesen szabad, levegős kültéri élmény jön létre.

Ez a kert tökéletes példája annak, hogy néha a legnagyobb kihívásokból születnek a legerősebb tervek.

Mert a jó kerttervezés nem a tökéletes adottságokról szól.

Hanem arról, hogy a lehetetlennek tűnő helyzetekből is érték, élmény és harmónia születik!