Egyedülálló bejegyzés következik, méghozzá a személyes érintettségem okán!

Még kislánykoromból ered az az emlékem, hogy finom koppanásokra leszek figyelmes a másik szobából és Édesapám, aki sajnos már nincs mellettem, apró szögeket ver egy festett, vagy éppen tapétázott fatáblába papírsablon mentén. A gondosan alakzatba rendezett fémszegeket színes cérnaszállal köti össze, létrehozva egy csodás szövevényt, mintha csak a szeretettel átitatott élet szövevényességét próbálná ábrázolni, szép emléket állítva annak a figyelemességnek, amellyel érdemes egymás felé fordulnunk!…. Az alkotásokból ajándék lett.

Ebből, amit alább mutatok, akár egy csodás anyák napi is lehetne! 

 

(Édesapám emlékére…)