A Cserhát domboldalainak ölelésében megbújó völgykatlanban járok, amikor egy ismert borász családjának otthonába igyekszem. Régóta élnek itt, de a mindennapi élet forgata már nem fér el kényelmesen a klasszikus, sokat látott parasztház falai között.

Megfogalmazódott a Tulajdonosokban, hogy a tradicionálisan épült, kopottas vályogfalak által határolt élettér teljesen a személyes igényeikhez és a mai, korszerű megoldásokhoz igazítható legyen – észszerű kereten belül, praktikusan, anélkül, hogy elveszítené hiteles báját!

Az ilyen házikók általános jellemvonása, hogy vastag falazattal, egymásból nyíló helyiségek sorával rendelkeznek. Nagyon gyakori, hogy egy központi részen kályhát is találunk, mely a ház fűtéséről gondoskodik és nem áthelyezhető. Ezek az otthonok sokszor verandásak, a kis méretű ablakokon keresztül óvatosan köszönget be a napfény, így általában árnyékosabbak az átlagosnál.

Így aztán sokan nem is sejtik milyen lehetőségeket rejthet számukra egy régi vályogház, hogy milyen módon tehetik a mai igényekhez illeszkedő, napfényes, tágas otthonná az ódon tereket, úgy hogy a ház megújult formájában is hiteles, múltjához hű legyen. Pedig érdemes időt fordítani egy kis tervezésre, mert ilyen hangulatos otthont is varázsolhatunk belőle.